Őszintén bevallom, rendesen izgatott voltam a magyar est miatt. A facebookon 30 ember jelezte részvételi szándékát, és többen szóltak, hogy hoznának még ismerősöket. Soha életemben nem próbáltam meg jóllakatni 30 embert, de még annál jóval kevesebbet sem. (kivéve azt a 300 amerikai gyereket, de azok csak mirelitet ettek) Azért Ákos előkészületei kicsit megnyugtattak, nem én vettem egyedül komolyan. Színes képeket nyomtatott ki Magyarországról, összeállított egy itallapot, amin a fröccs minden fajtájának lefordította a nevét angolra és németre. Ezekkel teleragasztgattuk a kéglit, nagy kartonokra kiírtuk az olyan alapszavakat, mint „szia”, „egészségedre”, „viszlát”, Levi magyarzászlaját pedig az ablakra akasztottuk.

A lányokkal délután találkoztunk a boltban. Kemény közgazdász logikával kiszámoltuk miből mennyi kell, és kidolgozott haditerv alapján összeszedtük a hozzávalókat. Természetesen a főzést egy üveg Sangria kinyitásával kezdtük, ezt a fogást férfiaktól lestem el, és pálinkás jókedvvel adtuk egymásnak a fakanalat. Voltak kisebb bakik, mint a kifutott tej, a fehérjébe került sárgája, az érthetetlen állagú és ízű német túró, a megfőni nem akaró krumpli és a túl korán szállingózó vendégek okozta stressz miatt, de összességében azt mondhatom, nagyon jók voltunk. Elkészült három hatalmas lábosnyi paprikás krumpli, egy hatalmas adag túrós csusza (édes és szalonnás lehetőségekkel is), és egy pudingos rizsfelfújt.

Mikor mindenki megérkezett, és már a verandára kitett székek között is alig lehetett mozogni, Judit felkonferálta a menüt és mi a vendégek kérésére elénekeltük, hogy a tavaszi szél vizet áraszt, minden madár társat választ. Folyt az unikum és a pálinka, szólt a Kárpátia és a Lajkó Félix egyveleg.

Marokkóra és Törökországra gondolva az iszlám barátság biztosítása érdekében, az egyik adag paprikás krumpli kolbász nélkül készült. Mikor a legnagyobb kritikus, a török szomszéd sorba állt, boldogan újságoltam neki, hogy rájuk is gondoltunk. Éppen tettem volna át a merítőkanalat a sertéstelen lábasból a másikba, mikor elfehéredett az arca és lefogta a kezemet, hogy jézus mit csinálok én, az a kettő nem érintkezhet egymással. A tiszta merítőkanál után már semmi gond nem volt, de én itt szeretnék szegények védelmében elnézést kérni Allahtól, mert a főzés során mi egyáltalán nem figyeltünk ilyesmire, szerintem egy-két darab kolbász simán át is ugrált egyikből a másikba. Azt is most meséltem el Güvennek, hogy éppen a törökök miatt olyan fontos összetevője a magyar konyhának a disznó, mert ’barátságos és idilli’ 150 éves uralmuk alatt ez volt az egyetlen adómentes és töröktől érintetlen háziállat.

Elfogyott minden, de éhen senki nem maradt. Az utóját hajnalban a verandán törülgette ki az olasz fiú a lábos aljából. A csehektől kaptunk túrórudit, és mindenki hozott valami ajándékot. A visszhang és a búcsúkommentek is jók voltak, így nyugodt szívvel mondhatom, emlegetik még a magyar lakomát hetedhét Kölnországban.