Mióta itt vagyok, nem voltak hullámvölgyeim. Nem tudtam, mi az a rossz nap, rossz hangulat, lelki válság. Miattam aztán eshetett az eső napokig. Tisztában vagyok vele, hogy az ifjúkor az útkeresés életszakasza, ezért nem bántott az a pár kérdés a fejemben, amire még nem kaptam választ. A jó kérdés néha fontosabb is, mint a jó válasz. Egyébként is van már annyi megingathatatlanul jó válasz a fejemben, amivel nehezen hoz zavarba az élet, és amelyek örök optimistává tesznek. De minden örök optimistának lehet néha pesszimista hangulata. Mint nekem, ezen a hétvégén.
A lavinát elindító ok annyi, hogy harry pottert megszégyenítő módon kivarázsolódott a pénztárcám a táskámból. Hogy mikor, honnan és hova, arra egyszerre van ezer lehetőség, és egyszerre nincs semmi magyarázat. Nem a 20 euró volt a legnagyobb probléma, hanem az egész életem dokumentációja, a mamitól karácsonyra kapott buksza, és az Ernő papa kézírásával leírt zalaegerszegi buszmenetrend, ami az egyik kedvenc emlékem volt. Ételt nem nagyon nyeltem le a hétvége alatt, és mosolyra sem igazán nyílott a szám. Nem vidított fel az oroszok éneklős vodkája, és az észtek jégkrémes palacsinta-reggelije, amire kötelező volt pizsamában átmenni. Bántott minden elköltött cent és bántott minden magam körül, mert nem volt rend magamban. Hibáztattam a mesevilágom, törölni akartam a blogot, felvételizni a jogra, vagy valami másik olyan szakra amit gyűlölök, hogy majd fontos ember legyek és sok pénzt keressek, és majd egyszer mindent visszaadhassak. Erasmusbűntudatom volt.
Akkor találkoztam Emersonnal. Emerson amerikai, és olyan barátaimhoz tudnám hasonlítani, mint Shakespeare, Frida vagy Virginia és még jaj de mennyien. Ők azok a barátaim, akik bár már nem élnek, mégis rengeteg választ kaptam tőlük. Emerson esszéiből rájöttem, hogy bölcsész vagyok, már abban az értelemben, amit számomra jelent ez a szó. És Emerson azt mondja „ne keresd magad önmagadon kívül.” Választ kaptam az írásra, a költőre, és a költészetre, a szükségükre és az értelmükre. Ezeket, bár nem bonyolultak, most megtartom magamnak, és azoknak az embereknek és helyzeteknek, akiknek majd szükségük lesz rá, akik ugyanígy feltették ezeket a kérdéseket. Szóval bárki bármit is mond, türelemmel és soha nem lankadó éber figyelemmel keresem tovább a saját harcaimat, próbálom felismerni és megragadni a saját lehetőségeimet, nem engedni a saját világomból, és mégis megfelelni ennek a világnak is. Csak az bánt, és kelt bűntudatot, hogy ehhez még mindig időre van szükségem. Viszont a múlt gazdagít, és ennél igazabb, meg vigaszt nyújtóbb sablonszöveg nincs is a világon.
Ui: a pénztárcám meglett, hála a városházán hatékonyan működő ’talált tárgyak irodának’, holnap vehetem át a rendőrségen. Csupa izgalom.
uiui: és Emerson mellett a Zsuzsinak is köszönöm:)
