Féltem milyen lesz otthon, de hát milyen lett volna? Zala Zala Zala. Szerelmes vagyok Zalába.

Azért kellett haza mennem, hogy rájöjjek, túl fogom élni, ha vége lesz az Erasmusnak. Ettől kezdve nincs több siránkozás, carpe diem. 

Folytatódunk. Ma este összeült az Erasmus-család és folytattuk, ahol abbahagytuk. Világfalu és világra szóló kalandok. Most nagyon fáradt vagyok, mert alig aludtam a buszon, de még mielőtt elájulnék, szerkesztek ide valamit Zaláról. Mert az a legszebb hely a világon.

Z A

bele van égetve a lovam bőrébe, fecske-vágtájába,

végtelen szelídségébe és végtelen vadságába,

dombok zöldjébe és vakhorgosok csendbevesző madárfüttyébe,

falusi házak álmos szemeibe,

kukorékoló, ködös reggelekbe,

öreg pincék hűs falába, a kút dalolásába, szüretek nótájába, 

emberarcok ráncaiba, kezek munkájába, borok ízébe,

meg abba a nagy nagy csillagos égbe....