A szüntelen vonuló esőfelhők hada az egyetlen, ami árnyékot vet néha rózsaszín kölni bárányhabjaimra. Állítólag a nyár véget ért, és őszig kellemesen borongós, hűvös idő várható. Esik éjjel, esik délelőtt és délután. Ezek nem azok a mennydörgős nyári záporok, amik otthon vannak, hanem hosszan és lassan vánszorgó esőtakarók. Hiányzik a szoknya és a flipp-flopp papucs, meg a csillagos meleg éjszakák. 

Bánatunkat sírva vígad a magyarként „kerítésszaggató” és „papramorgó” pálinkákba folytottuk a hétvégén, ami meghálálta magát és hozta a jókedvet, a táncot meg a nótát. Jajjj ha majd egyszer mindent elmesélek, de sajnos a részleteket több évre titkosították. 

Kirándultunk Düsseldorfba és Frankfurtba. Ez utóbbi nagyon különbözött az eddigi városoktól, mert „tüchtig” óvároskája mellett metropolisi felhőkarcolói is vannak. Fel is máztunk egyre, de csak azért, hogy egy lengyel bácsit „szeretlek”-re taníthassak a liftben, meg megnézzük a hatalmas frankfurti reptérre landoló gépóriásokat.

Csak hogy nehogy azt higgyétek: Iskolába is járok, fedezem fel az ’amerikai álom’ zseniális Don Quijote-it, és növekszik az aggodalmam a félévvégi beadandókat illetően. Ismételten áradoznom kell az órák állandó kérdezz-felelekre épülő szellemiségén, legyen szó apró szemináriumról, vagy nagy előadásról. A tanár kérdezve tanít, állandó interakciókat vár, de nem fél megállni, hogy elmagyarázza az alapokat, hogy előre és hátrautaljon, hogy rávezessen minket az összefüggésekre. (Sajnos az eltéről ilyen tapasztalataim nincsenek, de onnan is meg tudok nevezni sok tanárt, aki nagy hatással volt rám.) Állandóak az olyan kérdések mint:Whitman kivel ülne le sörözni, Poeval vagy Emersonnal? Vagy: Képzeld el, hogy te vagy Whitman és elolvasod Henry James regényét…Milyen kritikát írnál róla? És a diákokból ömlenek az ötletek. Beszélnek. Végig beszélnek!

A Falu zöldebb, mint valaha, és hétfő meg csütörtök este kinyitott a kocsmakert, ahol a lakók karitatív okokból pincérkednek és csinálják a hangulatot. Jó itt összegyűlni, erre legalább a szomszédok sem panaszkodnak. 

Szerző: dalmus  2009.06.15. 17:00 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://koln.blog.hu/api/trackback/id/tr181187003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CB 2009.06.15. 18:01:51

Az ott Frankfurt azzal a szép folyóval? Ugye a zöld pólós fiú, aki a zöld fűben heverész az nem a kondorádám nevű osztálytársam-?? Innen nézve pont olyan, és meg se lepődnék:D

tinti 2009.06.16. 14:14:55

Szeretem Frankfurtot...megfogott!

(a fűben heverő fiú Norbert, a szlovák barátunk) :)

pamutgombóc 2009.06.17. 15:44:10

Jaj, Franfurt csoda jó:) főleg ha starbucks vigyorog veled szemben:) utazz még rengeteget, szivesbocs:)
süti beállítások módosítása