Szombat este megneztük a nagy kölni tüzijätekot. Ez az itteniek augusztus 20.äja. Kimentünk a Rajna-partra, a folyo tulso felere, hogy szembe legyünk a Dommal, es befurakodtunk a parton gyülekezö tömegbe. Egy nemet fiutol kaptam csillagszorot, meggyujtottam, es karäcsonyi illatok hangulatäban integettem a tulpart milliom kicsi fenye fele, a szemben tancolo csillagszorok hadänak. Ott tornyosult elöttünk a Dom, mint valami isteni tronus, gloriäkkal beragyogva, es figyelt minket a szentek, a vizköpök es a harangok szemein ät. Fenyärban usztak a hidak is, es a hajoflottäk a folyon. Ejfel elött mär a külvarosokbol fel fel löttek egy-egy szertebomlo tüzcsovät, de a nagy mutatväny pontban egeszkor, a harangok szavära indult el, es akkor hangzott fel Koko zeneje, a Karmina Burana is. Az zene ertelmet es meg varäzsosabb hangulatot adott az egeszhez. Mikor megszolalt a Gyürük ura, a pillanatokra fellängolo fenytornyok es szertefuto vörös fenybogarak között Rohan lovasai vägtattak elö, entek es feher mägusok, de jöttek Karib-tengeri kalozok, James Bond, Szimba meg a Szepseg es a Szörny. A nep megkapta a cirkuszt, tätott szäjjal bämult az egre, az öregek a fiatalsägra, a fiatalsäg meg a szerelemre gondolt...(persze akadt aki magänak irt smst, mosolyjel)