Ez az este úgy kezdődött, hogy Andi áthívott salátát enni. De a marokkói lakótársa, akiről már régóta akarok beszélni, épp vacsorát főzött, és meghívott minket, hogy együk meg marokkói szokás szerint egy tálból vele együtt az ételt. Mi mindent úgy tettünk, hogy a kedvében járjunk, hogy megmutassuk, szeretnénk tudni a kultúrájáról és a vallásáról, meg akarjuk ismerni és érteni. Ettől láthatóan nagyon boldog lett. Kivirult és azt mondta, sosem felejti el ezt nekünk. Viszont mikor mi kínáltuk, nem fogadott el semmit, nem vett el semmit, mert a vallása szerint idegen eredetű ételhez nem nyúlhat. Különös és titokzatos az iszlám világa, de kötöttségei, szigorú szabályrendszere, állandó térítő szelleme és intoleranciája miatt nem tudom tisztelni. Ez a fiú 25 éves, sportos alkat, férfias kisugárzás, igéző szemek…egy vonzó férfi…aki a vallásával és az abban gyökerező megváltoztathatatlan életfelfogásával el van veszve ebben az európai világban, és kétségbeesetten kapálózik, hogy az igazát megtalálja. Arra a fájó következtetésre kellett jutnunk, hogy nem tudunk neki segíteni. Hogy világok választanak el bennünket egymástól…

Aztán egészen eddig a kenyai fiúval beszélgettem a helyi kávézó teraszán. És megint nem tudom feldolgozni, hogy ez velem történik…mesélt tábortüzes éjszakákról, mikor körbeülték a 100 éves nagyapát és régi történeteket hallgattak a testvéreivel. Arról, hogy ő keresztény, de hogy mikre tanította őt a kiveszőben lévő tradicionális vallás, hogy hogyan kell majd egyszer elneveznie a gyerekeit, és milyen az, ha náluk leesik a napkorong az ég tetejéről. Két afrikai nyelven beszél, valamint angolul, németül és spanyolul. Otthon diplomás ügyvéd, itt tolmácsként dolgozik és politikát tanul. Minden erejével azért küzd, hogy a nyomorban és tudatlanságban tengődő afrikai falvakban elültesse a civilizáció magjait, bármilyen kilátástalan is a helyzet. Most már tudom, hogy ő is tud szomorú és csalódott lenni, meg magányos, de kifogyhatatlan életszeretetében és életbölcsességében megingathatatlan…Tényleg hihetetlen, hogy vele beszélgettem eddig, de imponáltak a kérdései, és hogy mennyire akarja tudni mi van a fejemben.

Szóval. Most az a kedvenc nótám hogy: „darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál…” szombatra tanulja meg mindenki! Itt legközelebb másfél hét múlva jelentkezem, remélhetőleg a zalai pincetúra felejthetetlen fényképeivel. Megyek aludni, mert alszik már a bogár meg a darázs, meg kisbalázs…és most aludjatok ti is cigányálmok…megyek haza!

"Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek."

/Kosztolányi: Hajnali részegség/