„Gregor Samsa Dalma Kertesz egy nehéz nap reggel arra ébredt”, hogy tegnap este óta semmi sem változott, és még mindig nincs németházija. Azért kelt fel reggel 6kor, annak ellenére, hogy a szomszédokkal való víg kedélyű borozgatás rendesen az éjszakába nyúlott, hogy pótolja elmaradásait. Nem mintha annyira stréber személyiséggel állnánk szemben, csupán arról van szó, hogy hősünk nem szereti azokat a stresszes pillanatokat, mikor felszólítja a tanár, és ő nyüglődését gondosan leplezve három szomszédról próbálja egyszerre lelesni, mi lehet a helyes válasz. Néha igazán a saját fejét is használhatná.

Szóval ez a nap számára meglehetősen korán kezdődött.

8 körül kerékpárjára pattant, átharcolta magát egy bicikliútra terelt birkanyájon, majd a reggeli autóforgalmon, és beült az iskolapadba, akár a régi szépidőkben. Eme németórán ’az esküvő’ témakör került porondra, így megtudta, hogy a kínai lagzikon nincs tánc és estére vége mindennek, a japán kimonó egyre inkább fehér ruhára cserélődik, az ukránok elröptetnek két galambot a templomi ceremónia végén, a sevillai vőlegény kék ruhát hord, és a hollandoknál semmi sem olyan fontos, mint a legénybúcsú. De már a koreai, a lengyel és a görög lány is tudja, hogy a magyaroknál meg a hétországra szóló dáridó közepén ellopják a menyasszonyt. Dalmánk a szünetben a ghánából származó és örökké mosolygó Saiddal, valamint a floridai disney landben pénztárosként dolgozó brazil lánnyal beszélgetett a kávézóban.

Délután 1 órakor hősünk ebédelni indult az ír fiúval, de csatlakozott hozzájuk a finn lány és a török szomszéd. Velük megkönnyebbülten válthatott át angolra.

2 órakor sikeresen megtalálta a termet, ahol a német irodalomról szóló szeminárium kezdődött. Annak ellenére, hogy az előadásból semmit sem értett, végig érdeklődő arcot vágott, mert tudta, hogy Thomas Mann mesteri regényét, a Halál Velencébent tárgyalják. Óra után az észt lánnyal könyvtárba ment, hogy a következő hétre szükséges olvasmányokat lefénymásolja. Pesti könyvtárak labirintusaiban edződött türelmének ez nem okoz megpróbáltatást, mert itt minden tanár kikészíti egy polcra a diákokra váró tanulmányokat.

Este 6ra angoltanfolyamra ment a kölni váci utcába, kicsi szíve hevesen dobogott, mert ez volt az első óra, és nem ismert senkit. Mikor a terembe lépett, a kerekasztalt 11 igazi német diák ülte körbe, akik anyanyelvük titkos kódjain ismerkedtek egymással. Elég kényelmetlenül érezte magát, de megérkezett Arthur király, egyenesen Amerikából, és biztosította a lovagokat, hogy egy szót sem tud németül. Arthur egy nyugdíjas ohioi tanár, aki nem egy kaliforniai naplemente, de őrült nagy humorzsák.

D. az ingyen nyelvtanfolyam mellé ingyen tankönyveket is kapott, rengeteg házifeladattal. Az óra beszédcentrikus volt, végre valaki javította a nyelvtani hibákat, meg tanított új kifejezéseket és tisztába tett olyan alapvető dolgokat, mint hogyan illik vagy nem illik megszólalni egy szituációban. A csoport erős, szinte mindenki brit akcentussal beszél, mert tanult már külföldön.

Hősünk a nap végére egyre inkább fáradt, de a végsőkig küzdött. A szünetben egyedül volt, mert a németek nagyon németes németül kezdtek el beszélni. És volt pár vicces szituáció, mikor óra közben a szomszéd németül kérdezett valamit. Pedig a beilleszkedés fontos lesz, mert prezentációkra és beadandókra kell kis csoportokban felkészülni, és ehhez muszáj egymással a nyelviskolán kívül is találkozni.

9óra 5perckor, mikor a kerekasztal feloszlott, a nap még egy csodálatos ajándékot tartogatott. D. utoljára lépett ki a teremből, és meglepődve vette észre, hogy az egyik német lány az ajtó mellett várja, ezzel a kérdéssel:

-         Woher kommst du?

-         Ich komme aus Ungarn, ich bin ein Erasmus Student.

-         Te beszélni magyar?

-         …………

-         Én egy kicsit beszélni.

-         ………...

-         Én apukám magyar.

-         Igen, igen, magyar vagyok. Jaj de örülök neked!

-         Nagyon rosszul beszélni, mert én elmentem Magyarországról 8 éves voltam. Anya német, apa magyar, elváltak, mi költöztünk ide. Azóta nem beszélem, azóta nem mentem vissza. Ha anya nincs otthon, hallgatom a magyar rádiót. Nagyon örülök, hogy beszélhetek veled.

-         Ha tudnád, hogy én hogy örülök. Nehéz napom volt, jó egy kis magyart hallani. Merre mész? Mehetünk együtt!

-         Jó!

-         Honnan tudtad, hogy magyar vagyok?

-         A neved. Magyar a neved.

D. és Manuela, magyar nevén Zsanett, bár így már régóta nem hívták, együtt mentek a biciklitározóig, majd megbeszélték, hogy még sok megbeszélnivalójuk van, és már mindketten várják a jövő heti találkozást.

D. annyira feltöltődött ettől az élménytől, hogy 9óra 30 perckor megállította paripáját a sarki török trafikosnál, vett egy üveg sört meg egy csokit, az eladó nagy csodálkozására kért egy sörbontót is, kinyitotta az üveget, átszelte biciklivel a nagy parkot, és megkereste Andit meg a két görög lányt, akik mint három hippi, a fűben heverésztek egy-egy üveg kölschsel. Leheveredett melléjük, nézte az előtűnő csillagokat és hallgatta a többiek beszámolóit.

10 óra 10 perckor Andival hazabiciklizett és útközben a moonlight shadow-t énekelte.

10 óra 28 perckor kicsit késve megjelent Levi szülinapján, ahol ott volt az egész falu, és mindenki nagyon örült neki, megölelgették és megkérdezték milyen volt a napja.

Hajnali fél1kor hazaért, és az asztalon egy tálca gőzölgő meleg sütit talált, meg egy cetlit a francia lánytól, aki kedves lakótársainak ajánlotta fel a maradékot.

1 órakor álomba szenderült.

 2009 05. 08.

„Gregor Samsa Dalma Kertesz egy nehéz nap reggel arra ébredt”, hogy tegnap este óta semmi sem változott, és még mindig nincs németházija. Azért kelt fel reggel 6kor, annak ellenére, hogy a szomszédokkal való víg kedélyű borozgatás rendesen az éjszakába nyúlott, hogy pótolja elmaradásait. Nem mintha annyira stréber személyiséggel állnánk szemben, csupán arról van szó, hogy hősünk nem szereti azokat a stresszes pillanatokat, mikor felszólítja a tanár, és ő nyüglődését gondosan leplezve három szomszédról próbálja egyszerre lelesni, mi lehet a helyes válasz. Néha igazán a saját fejét is használhatná.

Szóval ez a nap számára meglehetősen korán kezdődött….