Bucsuzkodunk. Szorosabban öleljük meg egymäst, többször tesszük meg a millioszor emlegetett, bizonytalan igereteket, hogy mikor es hol talälkozunk. Tudjuk, hogy el kell mulnia, különben nem is lenne ilyen ertekes. De azert, bär sosem halunk meg, ebbe egy kicsit bele fogunk halni. Egy täbor volt, es en mindig imädtam täborozni.
Eletem legszebb emlekei a szerenädok, mikor egy ejszakän ät az utolsokat enekelitek azokkal, akikkel hosszu ideig össze voltatok zärva, es a bucsu pillanataiban mär mindegy, hogy milyen ember ö vagy milyen vagy te, tudjätok, hogy vegervenyesen össze vagytok mär növe, egymäs reszei es emlekei vagytok egy törekeny es futo emberi eleten ät.
Az erasmus alatt minden megtörtenik az emberrel, ami csak megtörtenhet. Amennyiben hagyjuk megtörtenni. Mert szabadok, sokfelek es olyan bätran es pimaszul fiatalok vagyunk igy sokan együtt messze az otthontol, a kalandok csillämos esöerdejeben. Farkasehesek lehettünk az eletre, es faradhatatlanul csillapitottuk az etvägyat.
Tudom lesznek majd esteim otthon a tv elött, mikor a kedvenc sorozataim között kapcsolgatok a csatornäkon, big brothereket, Monikäkat es Baläzsokat nezek färadtan es kimerülten. Akkor majd eszembe jut egy hely es sok sok ember, akik mär csak az en emlekeimben tartoznak össze, es abban a pillanatban mind vannak valahol a vilägban, järjäk kanyargos ösvenyeiket es vivjäk a szelmalomharcot önmagukkal.
Anya meg a Muci (Zsuzsi nagynenje) epp most indult el hozzäm, hogy a hetvegen megnezzek minden ugy van-e ahogyan itt irva vagyon. Hazaviszik a cuccaim es az en dräga kicsi biciklimet, aki nelkül mär egy lepest sem vagyok hajlando megtenni.
En pedig jövö csütörtökön felkerekedek egy cseh, egy finn es egy magyar lännyal, hogy meglätogassuk Elenät Mallorcän. Igen, lehet irigyelni. 10 napot leszek egy gyönyörü spanyol szigeten, egy katalän csalädnäl. Utäna jövök haza, mert meg mindig csak egy legszebb hely van a vilägon!
