Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt télikabátról pólóra váltottunk pár nap alatt. Sajnos Matadorral Dr. Bike-hoz, a bicikliorvoshoz kellett mennünk, mert a hátsó kerék nem bírta a megterhelést. Jövő hét szerdára pedig magyar vacsorát hirdettünk Ákossal a saját konyhánkba, eddig 30 ember jelentkezett, kezdek komolyan aggódni….mi a fenével etetünk meg 30 embert??? Ötleteket kérek!!! Julis remélem itt leszel, mert komoly szükség lesz rád. Most azon gondolkodom, a külső erkélyen kellene megteríteni…

Szerdán Mallorca-estre voltam hivatalos. A terülj terülj asztalka roskadozott a mediterrán finomságoktól. Sonkák, olívabogyók, sajtok, zöldségek és pirítós. Az igazán felejthetetlen viszont a hatalmas lavórnyi sangria volt, amit vörösborból, gyümölcsökből és spriteból kevert Elena. Meg is tette a hatását, mert táncoltunk és énekeltünk utána egy nagyot az erkélyen.

Csütörtökön felhívott az észt lány, akivel egy németcsoportban vagyok, hogy szívesen látna engem meg a barátaim egy vacsorára, szegény nem kapott kolit és nagyon ki van rekesztve az erasmus-életből. Így a finn, a cseh és a litván lánnyal meglátogattuk a világvégi albérletét, ahol két német sráccal lakik együtt. Észt szokás szerint hagymahéjjal befedett tojásokat bugyoláltunk be konyharuhába, és miután mindenki megjelölte a magáét, forró vízben kifőztük őket. Nagyon szépek lettek, úgyhogy már teljes a húsvéti hangulat. Észt húsgolyókat ettünk, különböző szószokba mártogatott zöldségekkel, és igazi észt sörrel. A két német srác végig velünk szórakozott, azt hiszem a lánynak nagy szerencséje van velük. Búcsúzásképpen egyikőjük a szemembe nézett és tökéletes magyar kiejtéssel azt mondta: kanos vagyok. Kicsit elpirulva lefordítottam neki, mit is mondott tulajdonképpen, mire mérgesen megragadta a telefont és a legrondább német szavakat használva leoltotta a magyar barátját, hogy tudja kivel szórakozzon legközelebb…mikor vége lett a hívásnak rám nézett és irtó édesen bocsánatot kért: „ne hárágud, szep vad”!