Igen, ezt is megértük. Olyan fáradt vagyok szombat este, hogy mozdulni sem bírok, és most fordult elő először, hogy azt mondtam gyerekek, én ma már sehova sem megyek. Időt kell kérnem…
Fantasztikus volt ez a hét. És ez tényleg egy hét volt?...összemosódó, fergeteges perceknek tűnik…És azzal a vallomással tartozom, hogy egy hete faggatom a koordinátort, hogy hogy lehetne tovább itt maradni.
Hétfőn és kedden egy új tanár tartotta a németet. Csoportokba osztott minket és kis szituációkat kellett összeállítanunk. Lendületesen pergő és nyelvileg nagyon hasznos órák voltak. Az ukrán fiúval és az ukrán lánnyal voltam egy csapatban. Hogy most már tényleg egy nemzettel kapcsolatban se legyen bennem nyoma a leghalványabb előítéletnek sem, ez a két ember önzetlenségben, segítőkészségben és kedvességben a közös munkánk alatt abszolút verhetetlen volt!
Egyik éjjel, mikor még hajnalban is vadul szótáraztam a másnapi házifeladatot, azon gondolkodtam, miért is csinálom. Mert milyen különös, hogy senki nem fog kínos helyzetbe hozni, ha üres a lapom, vagy nem tudom a választ, de egy szava sem lesz akkor sem senkinek, ha nem megyek be órára. A harc, amit itt folytatok, most nem azért megy, hogy jó jegyet kapjak, vagy átcsusszanjak valami vizsgán, hanem egyszerűen azért, hogy a reggeli villamoson a csak németül beszélő ismerőseimmel is nyugodtan és lazán beszélgetni tudjak. Úgy érzem magam, mint Kevin Costner a Farkasokkal táncolóban, mikor azon gondolkodik, mennyire más a két indián törzs közötti csata, ami az élelemért, a vadászterületekért folyik, mint az értelmetlen, kapzsi hódítása az övéinek…mosolyjel…szóval úgy érzem, hogy egy jó ügyért és értelmesen harcolok. Ezek az én harcaim.
MOST ITT ÉS EBBEN A PILLANATBAN KAPTAM EGY TELEFONHÍVÁST OTTHONRÓL ÉS AZ ÉN DRÁGA BARÁTAIM ELÉNEKELTÉK NEKEM, HOGY AZ ÉN KICSINY FALUMBAN ÉG MÉG A LÁMPAFÉNY, ÉS EGY ZÜLLÖTT HAJNALON FOGUNK EGYÜTT MEGÖREGEDNI AZ EPERFA ALATT ÉS EGY HOSSZÚLÉPÉS MELLETT!!!! MEGHATÓDVA ÉS PITYEREGVE KÖSZÖNÖM!!!!! És neked is Vicuka!
Jahj. Na, most így áradozzak én az itteni életről, mikor tudom, hogy van még egy hely a világon, ahol milyen de milyen jó lenne nekem! Szerencsés vagyok, nagyon.
Csütörtökön volt itt egy nagy házibuli. Minden nemzetnek megvannak ugye a maga ivós játékai. A Pick-kapitányt külföldiül túl nehéznek éreztem, így hagytam kibontakozni az olaszokat. (azt az amerikai pinponglabda-dobálósat leszavaztuk) A lényeg, hogy az asztal körül ülők közül mond valaki valamit, amit még soha nem csinált az életben. Az, aki már csinálta ezt a dolgot, feléig issza a poharát. Természetesen hazudni nem szabad, és a dolog körről körre izgalmasabb lesz. Halálra röhögtük magunkat…Nem tudom már ki mondta, de nagyon igaza volt, hogy egyébkét „minden mindenkivel megtörténik, ha van rá elég idő”.
Pénteken egy szomszédos kollégiumba mentünk folyosópartyra. Mécsesekkel volt kivilágítva az egész épület és én a litván lánnyal egy mosógép tetején musical-részleteket adtam elő a Moulen Rouge-ból…egyébként semmi különös.
Hajnalok hajnalán izgatottan indultunk neki a nagy kölni biciklivásárnak. A városban rengeteg a bicikli, mindent behálóznak a bicikliutak, és zsúfolt biciklitárolókat találni mindenütt. Több van, mint parkolóház. Mivel a héten napsütéses tavasz idő volt, aki csak tehette a faluból biciklivel járt be iskolába. Engem is elkapott a láz, így ma kemény három órás válogatás után szert tettem Matadorra, a helyi paripámra (jaj egyébként a környék szörnyen lóhiányos). A nevet nem én adtam, a vázra van írva. Egy gumicserével kellett kezdenünk közös kalandjainkat, ezt a többiek már nem bírták kivárni, így egyedül kellett hazatalálnunk Matadorral. Fél órás heyett két órás első utunkat kis városnézéssel tarkítva és kétszer elveszve sikeresen túléltük, de panaszra semmi ok, az emberek naaagyon segítőkészek. Ebédre a mallorcai lányhoz voltam hivatalos, valami katalán rántottaspecialitást ettünk cseh és magyar palacsintával. Majd a helyi nagyrétre, a hippik mezejére látogattunk el egy erasmus-piknikre.
Ma eltévedve is úgy éreztem, szeretem ezt a várost. Nagyon élhető, sok szabad térrel, zöld parkokkal, inkább bicikliző, mint autózó emberekkel. A legjobban itt Efferent, a falut szeretem, a reggeli nyuszikat meg mókusokat, a rengeteg madarat és fát. Még mindig és rendületlen Magyarország-párti vagyok, de ez a hely sokkal inkább való nekem, mint Pest. A héten az emberek húsokat sütögettek itt kint a házak között, és mindig akad valaki, aki kiül egy szál gitárral a lépcsőre, hogy zenéljen egyet az esti fényeknek.
