A vándorlás
A vándorlás a molnár dolga,
a vándorlás!
Rossz molnár az, kinek
nem jut eszébe a vándorlás,
a vándorlás.
A kövek, bármily nehezek,
a kövek!
Vígan járják a körtáncot
és még gyorsabbak lennének
a kövek.
Ó vándorlás, én örömöm,
ó vándorlás!
Mester és mesterné,
engedjetek utamra
vándorolni.
Hová?
Patakzúgást hallottam.
a sziklából tört elő,
a völgy felé zúgott
frissen, fényesen.
Nem tudom, mit éreztem,
ki adta a tanácsot,
követnem kellett lefelé
vándorbotommal.
Lefelé, egyre tovább,
mindig a patak után,
és egyre frissebben zúgott
s mind fényesebben a patak.
Ez az én utam?
Ó kis patak, mondd, hová?
Zúgásoddal egészen
megbabonáztál.
Mit beszélek zúgásról?
Ez nem lehez zúgás:
Biztos a sellők énekelnek
a mélyben körtáncukhoz.
Hadd énekeljenek, pajtás,
te csak menj utánuk vígan,
hisz forognak malomkerekek
minden tiszta patakban.
A bölcsészkar és a magyar oktatási rendszer fenomenálisan nagy problémája a megfelelő nyelvoktatás hiánya. Anélkül a nyelvvizsga nélkül, ami a diplomámhoz szükséges, egyetemre fel sem vettek volna. És nem követhettem volna el nagyobb hibát annál, minthogy nem tartottam szinten magam folyamatosan nyelvekből. Hány és hány órát öltem már bele némettanulásba és most kezdhetem elölről. A német nyelvtan nem piskóta, viszont az angol szerintem tényleg a világ legkönnyebb nyelve, ha kicsit ráéreztél, hogy tudod kifejezni magad és azt lassan lassan mindig építed tovább.
Azt hiszem meg fogom szeretni a németkurzuson a tanárt, pénteken igen a szívembe lopta magát. Michael Ende-től olvastuk és fordítottuk a Végtelen történetet és a Momot, mindkettőt nagyon imádom. Utána meghallgattuk Scuberttől A szép molnárleány dalciklus pár részletét és megbeszéltük a szövegét. Schubertet hallgatni olyan, mint a víz alá merülve a csend békéjét hallgatni. Valami nagy béke van benne.
Mikor péntek este hazaértem, négy spanyol fiú pizzázott a konyhában, (édes istenem, hogy spanyolul is miért nem bírtam már megtanulni)…persze meghívtak engem is, és közölték, hogy hétvégén itt fognak lakni, a kanári lány barátai. Most mentek el, kicsit szűkösen voltunk, de nagy szeretetben. A mézes elfogyott, volt keletje, és spanyolul a pálinka olyasmit jelent mint ’erősen karcoló’.
Tegnap finn-magyar felállásban kirándulni mentünk. Egy olcsó hétvégi/családi jeggyel vonatoztunk a Rajna mentén, és megnéztünk két várost, Cochemet és Koblenzt. Naaagyon andalítóan dobogott a kisszívem, mikor besütött a nap az ablakon, suhant a táj, kanyargott mellettünk a folyó és a meredek domboldalakon szorgosan metszették a szőlőt. Cochem mézeskalácsházai felett egy középkori lovagvár falai magasodnak. Felkapaszkodtunk és német idegenvezetéssel végigjártuk a termeit, a vadászszobától a boszorkánytoronyig, titkos ajtókon át, lovagi páncélok metsző tekinteteiben. Ettünk német kolbászt, majd Koblenzben elsétáltunk a Deutsche Eckéhez, azaz ahhoz a sarokhoz, ahol a két folyó, a Mosel és a Rajna találkozik.
„You and I will like two rivers
Run and fall down to the sea
When we meet we’ll love forever
Lost forever you and me…”
Köszönet a pataknak
Így gondoltad,
zúgó barátom?
Daloddal, csengéseddel
így gondoltad?
A molnárlányhoz!
Ez volt az értelme.
Ugye, jól értettem?
A molnárlányhoz.
Ő küldött téged?
Vagy megzavartál?
Szeretném tudni,
Ő küldött-e téged.
Bárhogy is legyen,
belenyugszom:
megtaláltam, amit kerestem,
bárhogy is legyen.