A kedd hajnal a Rajna-parton talält. Nemän siklo uszälyhajok törtek meg a folyo vizet, lilän pirkadt az eg, szendergett a Dom, es egy fiunak gödröcskek lettek az arca közepen, ha mosolygott.
Csütörtökön karaokiztunk a Falukocsmäban, es a betyärbecsület kedveert elenekeltem Joneval a “To be with youuuu”-t, a szämot Mr. Bignek es az eltes länyoknak küldtem.
George azt mondta hasonlitok az anyukäjära, nem csak belülröl, hanem azert is, mert mindig lapos talpu a cipöm. Meselt a mamänak rolam, es ezzel meghiväst is kaptam Kenyäba, mert ällitolag nekem erdemes lenne megmutatni. A heten kapok majd valami kenyai bucsuajändekot, en meg megvettem neki a Kisherceget angolul. Eddig akärmilyen könyvröl beszeltem neki, mindent elolvasott, hihetetlen a sräc.
Szombat este gondoltam legyen egy palacsintäzos bucsuparty az itteni magyar tarsasägnak, de megint akkora nepgyülekezet lett nälunk, hogy a csilläron is logtak. Härom oriäsi täl palacsintatesztät kevertünk ki, es a vegere ugy belejöttünk a kisütesbe, hogy a serpenyöt dobältuk palacsinta helyett. Elökerült egy gitär is, es nemzetközi barätaimnak megtanitottam a new hampshiri käntälos cserkesznotät, most ez a himnusz. Ripitipitonga….
Egyszer elenekeltük mär egy villamosnak is, meg beleläbaltunk a Dom melletti szökökutba miközben szakadt az esö. „Imädok elni…es most elsz…meg sose halunk meg!“
De a tegnap este mindent vitt. 16an kibereltünk egy sörbiciklit, pontosabban egy pedällal hajtott kocsmät. Ez leirhatatlan. Vettünk magunknak ket ora tömeny röhögest egy kis felräzodott sörhabbal. Rekeszizomläzam van. A kocsit egy kacsintgatos nemet bäcsi kormänyozta, közepre beält sörcsapolni a belga läny, mi többiek pedig a bärpultnäl ülve tekertük a pedälokat. Közben üvöltött a zene es mi szeltük ät a värost. A pirosnäl lenyomtunk egy cabriot, integettünk a nepnek, sikitoztunk es enekeltünk. ARRIVA ARRIVA!!! Mert a tärsasäg nagy resze spanyol volt. A legelitebb etteremnel älltunk meg közben pisilni, es a francia fiu teleirta francia idezetekkel a kezem, azota sem tudom lemosni. Este meg beültünk egy sörre es en lerajzoltam nekik a golyät, „az eletut“ rajzät, aki nem erti majd egyszer megmutatom) es erre mindenki elkezdte szalvetäkra es söralätetekre lerajzolni a ‘sajät eletutmadarät’. Jo emberek voltak. Jo es erdekes emberek.