Aranka néni a némettanfolyamon

Vannak emberek, akik tanárnak születtek. Nem brillírozó, nagy személyiségek, nem feltűnőek és hivalkodóak, de egész lényükből szeretet sugárzik, ami egyszerűen széppé teszi őket. Tékozolják híven életüket, hogy újra és újra átadjanak mindent, amit tudnak. A tiszteletet alázatukkal váltják ki, különös érzékenységükkel, amivel belelátnak egy-egy emberbe, és megtalálják a felé vezető leghelyesebb utat. Közben észrevétlen összekötik az utakat, és jó irányba, egy irányba terelik őket. Tanítanak a szavaikkal, megerősítenek a mosolygó szemeikkel, és ösztönöznek a gesztusaikkal. Nincs rossz válasz, de van jó kérdés, nincs rossz diák, de a jóból többféle van, nincs megoldhatatlan probléma, de van sírig tartó tanulás.

Tanár...

Kaisa, a finn lány

Maastricht főterén találtunk egy „bicikli-vidámparkot”, ahol Kaisa kipróbált egy érdekes szerkezetet, egy biciklihintát, aminek a lényege, hogy ha meghajtod a biciklit, fejtetőn átpördülhetsz a saját tengelyed körül. Fényképeztem miközben ő tekert, és mikor a levegőben lógott fejtetőn, olyan mélyről jövő kacagás tört fel belőle, amilyet szinte csak babáknál, vagy kicsi gyerekeknél hall az ember.

Nagyon hangosan, gurgulázva kacagott, és én ezt a kacagást sosem felejtem el neki, mert kevés ember tud ilyen szívből jövően kacagni. Nem érdekelte, hogy mindenki őt lesi, hogy a göndör vörös haja szanaszéjjel áll, megszűnt neki a világ, ami abban a pillanatban az övé volt teljesen. Rendkívül érdeklődő jellem, kifogyhatatlan és szemérmetlen tudásvággyal. Míg én órákon át el tudnám nézni a vonatablakban suhanó tájat, ő megtanul egy idegen nyelvet, pedig négyen már így is perfektül beszél, míg én biciklizés közben a fákat és a madarakat figyelem, addig ő fülhallgatón keresztül tanul valamit. Ha csak pár percet is kell várnia valahol valakire, elővesz egy könyvet, és olvas. Szinte állandóan nevet, tequilából nem lehet leinni, és úgy táncol, hogy majd belehal. Mintha számára az egész élet egy nagy megismerésre váró könyvtárszoba lenne, ahová éppen beköltözött egy vándorcirkusz.

Orvos lesz...

A finnek, akiket itt és eddig megismertem, nemcsak abban hasonlítanak, hogy vajbőrűek, szőkék és kékszeműek, hanem hihetetlen intelligensek, és valahol nagyon megtanították őket szabadon és önállóan gondolkodni. Egyszer el kell mennem Finnországba, hogy megnézzem mi ott a helyzet…

 finnek: Lea é Kaisa

Jone, a litván lány

Mi is az a ’vitalitás’? Mondják, hogy élet-, és bioenergia. Ha a ’vitalitásnak’ egyszer valaki szobrot akar emelni, nőként kell, hogy ábrázolja. Számomra Jone lenne a vitalitás istenasszonya. Én ilyen kifogyhatatlan élni-vágyást még nem láttam. Minden nap szilveszter! Minden nap lehetőség, hogy a lábad táncoljon, hogy tiéd legyen az éjszaka, hogy emberekkel beszélj, és embereket szeress, hogy részegen józan őrült légy, józanul pedig részeg őrült. Nem mond ’nem’-et. Félelmetes, mennyire nem ismeri a ’nem’-et, mennyire nem tud passzív lenni, nem tudja, vagy nem vágyik rá, hogy elrejtse önmagát, és még sem sok belőle soha, egyetlen pillanatra sem. Most jöttem rá, hogy ez a leghihetetlenebb benne, hogy nem tud ’sok’ lenni. Nem társaság középpont, szónok, főtáncos vagy elsőhegedűs, de ha ott van, akkor mindenhol ott van.

"az éjszaka nem azért van, hogy aludjunk, hanem hogy sötét legyen"

Ügyvéd lesz...

Elena, Mallorcáról

Nem szép, hanem gyönyörű. Belülről jobban, mint kívülről, épp ezért szebb mindenkinél. Épp ezért olyan egyedi. Annyira tiszta!!! Mint a mallorcai tengeröblök áttetsző víztükre. Angyal, aki egy Tündér-szigetről jött, és ő maga is egy háboríthatatlan sziget a mi háborúink zavaros óceánján. Törékenynek tűnik, pedig erős. Senki nem tud olyan csattanós spanyol puszit adni, mint ő, olyan ösztönien salsázni, mint ő, olyan salátákat csinálni, mint ő. A gesztusai ölelnek és nevetnek, a szavaiból és egész lényéből süt a mediterrán tűz.

(A képen az anyukájával, mallorcai népviseletben.)

Feleség lesz. Anya lesz. Nagyanya lesz és dédanya lesz...

Andi

Akiről a legtöbbet lehetne, arról csak keveset, mert nem akarom zavarba hozni. A többieknek úgysem fordítja ezt le soha senki. Andi nagyon jó, hogy itt van. És jó, hogy van egy erkélye a Falu szélén, ahol esténként nagyokat lehet beszélgetni. Itt vázoljuk fel minden nap az emberi személyiségek kusza hálójának térképét.

Ha egy ilyen bókot megengedsz sokat tanultam tőled, és mindig jó meghallgatni, amit mondasz. te tyúk:)

Pszichológus lesz. Boldog ember lesz...

Andival egyébként szomszédok voltunk, míg a Zsuzsinál laktam, csak nem tudtunk róla…És el kell mesélnem, hogy a barátja bevett egy titkos meglepetés businessbe, aminek tegnap este volt a csattanója. Csak én tudtam róla, hogy iderepül Kölnbe a hétvégére, és kitűnő színészi alakításomnak köszönhetően, teljes volt a meglepetés. Rávettem Andit, jöjjön ki velem a pályaudvarra, mert érkezik egy barátom. Mit sem sejtve sétált velem a reptérről érkező vonat elé, és közben csak arról beszélt, hogy hány napon át nem láthatják még egymást…A kedvencem az volt, mikor ránézett a Dómra, és így szólt: „Ezt is megmutatom majd Neki, ha július végén kijön értem, és jaj tudom, hogy úgy fog Neki tetszeni!!!”

Filmen nem forgattak még ilyen romantikus jelenetet, mint aminek tanúja voltam. Kösz srácok, ezt még én sem fogom soha elfelejteni.

Hármasban elmentünk egy nagy erasmus buliba, ahol a francia szomszéd a kezembe nyomott egy tequilát, koccintott és azt mondta: ’a lamour’, vagyis: a szerelemre, de azt nem igazán lehet leírni, hogy pörög ebben a szóban a francia nyelv ’r’-je, a végén egy kis torok ’h’-val megbolondítva. Ennek a szónak zenéje, mélysége és szenvedélye van! Andiéknak meg az utca közepén elénekeltük az Igazából szerelem szerelmes dalát:

https://www.youtube.com/watch?v=BKGAdE6wwTM

LOVE LOVE LOVE

LOVE IS ALL YOU NEED mert ALL YOU NEED IS LOVE

 Love,

Dalma