Vége a téli szemeszternek, cserélődnek az emberek. Ákos holnap költözik a szomszéd szobába, csütörtökön pedig két újonnan érkező magyar lány nálam alszik. Ma kisikáltam a lakást, és tüntetőleg minden koszos edényt elmosogattam, a másokét is, ez nekem annyira furcsa, hogy mindenki különszedi a saját mosogatószennyesét.
Tényleg nincs olyan este, hogy ne szerveződne valahol valami. Tegnap a madridi fiú tartott búcsúbulit, neki lejárt az ideje, vettünk neki I love Köln-ös pólót, és kiettük a hűtőjét. Szombaton holland házibuli volt a belvárosban, az egyetlen party, ami eddig nem jött be nekem. Annyira öreg róka vagyok már, az elején éreztem a rossz jeleket: puccos környék, hatalmas luxuskégli, drága piák, rossz zene, videójátékok futnak a monitorokon…a sznobok sosem tudják meg mi az a jó buli és a hrabali kocsmahangulat. Persze az örök optimista eme szociológiai kutatások során is örömét leli az emberi teremtmény vizsgálatában. Végül a négy holland házigazda összeveszett rajta, hova menjünk bulizni, mi meg jobbnál jobb helyeket magunk mögött hagyva követtük őket keresztbe-kasul a városon át. Ma is rejtély, odaérhettek-e valahova, mert lassan mindenki feladta és hazaindult. Ekkor támadt az a nagyszerű ötlet, hogy nézzünk be még az éjszaka közepén a kis helyi Ikeánkba, a sok költöző miatt igazi kincsekre lehet bukkanni. Hát azt nem lehet leírni, ahogy a sok picces őrültke matracokon átugrálva harcol egymással a vicces kacatokért. Volt minden, de főleg kínaiul, mert az ázsiaiak csak repülővel tudnak hazautazni…pokrócok, székek, fotelek, találtam lámpát! cipő, kenyérpirító, karácsonyfa, Barbie és golfütő. Féééélelmetes volt, mikor a litván lány a holdfényben kiemelte Hitler Mein Kampfját a lomok alólJ. Reggel együtt cipeltük vissza a cuccok felét, hatalmas röhögések közepette…
Délutánonként kávézunk az egyetemtéren, vagy piknikezünk a tónál. Találtunk egy állatmenhelyet a Falu mögött, és a könnyem is kijött, mikor megláttam, hogy kutyát lehet kölcsönözni, és sétára vinni a környéken. Hát kell ennél nagyobb boldogság???