Jaj jaj jaj…alig vártam, hogy a német fiú kiköltözzön és most kiderült, hogy az eltűnése nem csupán önfeledt megkönnyebbülés: összecsomagolta az egész konyhai étkészletet, poharakat, tányérokat, edényeket, a tisztítószereket, a felmosóvödröt, a seprűt és még a porszívót is. Basszus minden az övé volt…a vízmelegítő is!!! Nem tudom mi lesz velünk, nagyon nem akarok ilyenekre költeni. Sajnos rajta meg Kaanon kívül nem sok németet ismerek, de itt az erasmusok között senki sincs túl jó véleménnyel a német lakótársairól. Azért rajtam kívül egy plusz német ismerőse még mindenkinek van, ő az úgynevezett ’tandem-partner’. Az egyetemi faliújságok és a szórólapok tele vannak tandempartnereket kereső hírdetésekkel. Ez azt jelenti, hogy találsz valakit, akivel gyakran összejártok beszélgetni, mert te az ő anyanyelvét, ő meg a te anyanyelvedet akarja megtanulni. A finn lány csütörtöki vacsoráján pl. itt volt a német tandempartnere, hozott neki egy csomó ajándékot és családi ebédre is meghívta a csajt. Sajnos még senkiről sem hallottam, aki magyart akart volna tanulni…

A finn vacsorán csupa különleges cukrot meg halat ettünk, desszertnek pedig egy tejben megfőzött sajtot lekvárral. Ezeket mind a lány húga hozta aznap Finnországból. Irtó édes kiscsaj, most három hétig itt lesz, perfektül beszél angolul és spanyolul, pont annyi idős, mint a Vanda. Hugi te nem akarsz kijönni? De legalább a levelemre válaszolhatnál…Egyébként mindenki teljes nyugalommal szállásolja el a baráti seregek hadait, vagy az egész családot. Csak a lakótársakkal kell jóban lenni. Jövő héten Mallorca-est lesz, aztán már nagyon tervezzük a magyart is…A magyar csapat fergetegesen jó így is, de ha vendégségbe jöttök, akkor is szervezhetünk magyar esteket.

Csütörtökön azt a házit adták a nyelvkurzuson, hogy kettesével készüljünk fel másnap egy kiselőadásra, „mit jelent nekünk Németország” címmel. Nagyon megijedtem, mikor a 150 cm-es, 30 kg-os, és teljesen néma japán kiscsajt, Hatsumomot kaptam párnak. Jóban vagyok a japánokkal, a koreaiakkal és a kínaiakkal, de azért egy külön csoportot képeznek, mert egyetlen fiút kivéve nem járnak az erasmusos bulikra vagy vacsorákra, és ők az egyetlenek, akik inkább németül beszélnek, mint angolul. Hatsumomo volt a Gésa emlékirataiban a leggyönyörűbb nő, akit én valaha ferde szemmel láttam, róla komolyan tudnék áradozni. De a mi kis Hatsumomonk velem együtt a leggyengébb a csoportban beszédből, nem vártam sokat tőle. Ezért is tudott nagyon meglepni, mikor a megbeszéltek szerint olyan tisztességesen felkészült, és a kis egérhangján olyan komplex előadást tartott, hogy megint azt kell mondanom, mi a fenének ítélek előre, csodák igenis vannak…

Azért a németekről is semmi rosszat, a tanáraimat imádom, és most volt itt egy házaspár, a francia lány családjának a barátai, adtak nekem is csokit, meg sokat beszéltek hozzám, hogy miről azt majd megkérdezem Erikától ha hazaért, mert egy szót sem értettem…

Rékával ma reggel zsírégető tornára mentünk. A hét elején a menzán ölték az emberek egymást egy frissen kiadott színes órarendért, ezen van rajta a félév összes sportórája, minden diák ingyen látogathat bármilyen órát, amennyiszer csak akar. A mai egy hatalmas sportcsarnokban volt, körülbelül 100an mozogtunk pattogós zenére, követve egy fitness edző koreográfiáit. A trükkje az volt, hogy mikor elhitette veled, hogy tényleg utoljára ugráltuk végig a betanult lépéseket, beleordított a mikrofonba, hogy ’na de csak még egyszer’ és nem lehetett abbahagyni…van kézi meg kosár is, meg kell néznem őket, ló még mindig sehol…

Hiába kérdeztem bárkit, nincs-e kedve velem valami diákmelót vállalni, nem fűlött a foga hozzá senkinek. Így egyedül mentem a városházára, hogy adókártyát csináltassak magamnak. Csak azt néztem meg előre, melyik busz jó nekem, azt nem, hogy melyik megálló, így megkérdeztem a buszsofőrt, hol kell majd leszállnom. Ő rögtön visszakérdezett honnan való vagyok, majd leültetett, hogy szólni fog nekem. Közben rendesen tele lett a busz, és egyszer csak a hangosból hallottam, hogy „Városháza megálló, a magyar kislány szálljon le”. Még jó, hogy egyedül én szálltam le…Szóval most regisztrálni akarok valami diákmunka keresőn, de a németem ehhez még mindig nagyon gyenge. Mikor németül akarok beszélni, az agyam először egy angol szóval reagál, azt akkor törölnöm kell, és csekély esetben ezután egy német szóra is rábukkanok. Azt akkor borzasztó erősen koncentrálva az angol helyett a német nyelvtan szabályrendszerébe kell belehelyeznem, és mire az eredmény megszületik, lemegy a nap…

de ember küzdj és bízva bízzál!