A kedd esték egyre frenetikusabbak. Tegnap megtáncoltatott egy kolumbiai chicano, párszor egy tüzes koreográfiához illően úgy bedöntött, hogy már majdnem teljesen elhittem, milyen hajlékony vagyok. De talán még sem, reggel óta nehézkesen mozgok, és a derekam erősen hasogat. Ennek ellenére leplezve éjjeli sérüléseimet, ma sem hagytam ki a salsa órát. Nem kellett volna, de pár órával indulás előtt elolvastam az üzeneteimet, és majdnem leesett az állam. Pár szónak szótárban is utánakerestem, mert nem akartam elhinni: egy bizonyos Kaan randira hívott, és nagyon remélte, hogy megjelenek a mai salsaórán. Bizony, Karl nem is Karl, és már abban sem vagyok biztos, hogy akkor valóban őstehetség vagyok-e…Szóval a mai órán mindketten kicsit zavarban voltunk…Zajlik erre az élet...rendesen..kacsintósjel. Holnap kiselőadást tartok németen a magyar nyelvről. És a török lányok a legbelevalóbbak a világon! És most leragad a szemem, úgyhogy csókoltatok mindenkit!!!