A facebook előtt tényleg le a kalappal. Zseniálisan ki van találva…(ez ugye a nemzetközi iwiw) Tagja lettem az összes Kölnnel kapcsolatos portálnak, és szinte minden nap bekerül valami a virtuális naptáromba. Már nagyon várom a francia lányt, hogy megbeszéljük ezt az internetfelosztást, mert őszintén, anélkül itt ki vagy szorulva mindenből. Tegnap a finn lány csengetett, hogy most olvasta, egy egyetem melletti kiskocsmában ma este erasmus találkozó szerveződik. Feldob valaki egy légbőlkapott ötletet az üzenőfalra, és ha elegen visszaklikkelnek rá, már csukódnak is az ajtók és vadidegen emberek ölelik keblükre egymást. Tegnap volt az asztalnál 4 görög, 1 lett, 2 finn, 3 argentín, egy kubai, egy török és én. A török sráccal sokat dumáltam. Hihetetlen szeretettel és lelkesedéssel fordult hozzám, mint nyelvrokonhoz, arról ugyanis teljes bizonysággal meg volt győződve, hogy a magyarok, a finnek és a törökök egy nyelvcsaládból származnak. ’I Love Budapest’ pólóban feszített, és érdekes szemszögből közelítette meg közös történelmünket. A törökök ugyanis a legjólelkűbb hódítók voltak, hisz nem bántották a leigázott területeken élő népesség vallását, nyelvét és kultúráját. A magyar ifjaknak külön megtiszteltetés volt janicsársorba kerüli, és híres anekdota, hogy a török szultán istanbuli palotájában az odahurcolt magyar háremhölgyek voltak messze a legszebbek. Nagyon finoman elmeséltem neki, hogy nekünk van egy Egri csillagok regényünk, amiben Jumurdzsák nem a jótündér, erre meg kiderült, hogy ’jumurdzsák’ annyit jelent törökül, mint ’kedves ember’. Arra már nem mertem rátérni, hány mondókánkban gyógyítgat magyar kisfiú vérző gólyalábat, amit csúnya török gyerek vágott meg. Sosem megy ki a fejemből az a rajz a kedvenc mesekönyvemben, mikor sír az a szegény gólya, a pirospozsgás magyarka meg egy kendővel kötözgeti a lábát. A szocializmusnak meg annyit biztosan köszönhetünk, hogy minden kubai tudja hol van Magyarország. Az argentinokkal megdumáltuk Maradonát meg Eva Peront, az egyik görög lánnyal pedig együtt leszek órákon. A német kurzus vicces volt, mert a tanár úgy be volt rekedve, hogy annyit tudott mondani, ma elmarad az óra. Sok a kínai, de egy édes izlandi lány mellé ültem, akivel felesbe vettük meg a két méregdrága könyvet, a fontosabb részeket meg fénymásoljuk egymásról. Sajnos már két napja esik, de tavaszillat van a levegőben.

Szerelmesleveleket, adományokat, túlélőcsomagokat, látogatókat és hajléktalanokat a következő címre várunk:

Frau Dalma Kertesz

50354

Hürth-Efferen

Hahnenstr. 31/a 102. Germany

 Telefonos elérhetőségeink is némiképp változtak: 004917662278895

 Ui: bankszámlaszámunk privát email küldése esetén a főszerkesztőnél elérhető, így Ön is segíthet benne, hogy a blog további színes kalandokkal gazdagodjon…