Túl vagyunk az első party. Úúúú Jó lesz ez gyerekek, nagyon jó…Kezdem a kályhától: kb. az ügyintézés felén túl vagyok. Azért pár dologtól nagyon tartottam, pl. hogy értetem meg magam a bankban, de ez az angol nyelven beszélés beválik, mivel ez nekik is egy idegen nyelv, kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Aztán felfedeztem a kisvárost, ahol a kollégiumfalu van. Olyan Szentgrót méretű, nagyon meg vagyok elégedve vele, kis parkok, minden fontos üzletből egy, illatozó pékségek sora az utcasarkokon. Kíméletlenül szelektíven gyűjtjük a szemetet, a házacskában is 5 szemetes van, és az utcákon is mindenhol. Lassan kezd feloldódni lányos zavarom, mit hova is kell dobni. Tegnap annyira koncentráltam a kukáknák, a kezemben négy hatalmas szemeteszsákkal, hogy az egyik konténerbe véletlen a lakáskulcsot is beledobtam. Ez azért is izgalmas, mert nekünk nem egyszerű kulcsaink vannak ám, hanem ilyen 300 eurós harry potteres szerkezetek. Az az egy kulcs, mindenkinek ugyanúgy kinyitja a közösségi épületek ajtaját, csak az apartman lakóinak a kulcs nyitja még pluszban az apartman ajtaját, és most figyelj, csak a saját kulcsod nyitja a szobaajtódat.

Mármint ugyanaz az egy kulcs…

Nekem ez hihetetlen…Szóval kulcs a kuka mélyén, én meg a kukában, mikor egy fekete srác mosolyogva megkérdezi a hátam mögött, mit találtam ott bent, ami ennyire megfogta a fantáziámat. Így ismerkedtem meg Georgeval, egy kenyai sráccal, aki pár házzal arrébb lakik mint én.

Tegnap a kanárilány szólt, hogy este vacsorát adunk, kezdjünk neki a készülődésnek. Igenis, már szeltem is a paradicsomot a tonhalsalátába, Amerikába is ezt az egyet merték rámbízni. Csináltunk még ananász és körtesalátát, megterítettük az asztalt, még kis gyertyákat is tettünk, na mondom ebből se lesz nagy ereszdelahajamat buli, de korán is volt még. 8kor érkezett két olasz meg egy spanyol srác, utánuk még két olasz lány. Kicsit kilógott a haj- meg a szemszínem, meg hiányosabb volt a latin nyelvtudásom is, de nagyon jól éreztem magam. Fondüt ettünk. Középre tettük a gyertyákkal melegített lábast, és nagy piszkafákkal mártogattuk forró foghagymás sajtba a kenyérszeleteket. Isteni. Mányifíííík!!!!!! Vacsora után mi házigazdák, addig nem ülhettünk le iddogálni, míg mindent el nem mosogattunk. Kicsit el is kerekedtek a szemeim az ügyön, de kéremszépen a Kanárin így járja. Hehe, no jó, tudom, csak nálam nem így járja…tudjátok, nekem ha buli van akkor buli van. Épp ezen töprengtem a lábasokat vakarva, mikor az olasz fiú felém nyújtott valami barna löttyöt egy tálba, én meg azzal a lendülettel már öblögettem is ki a cuccot. Na akkor fagyott meg a levegő, szerencsére csak pár percre, aztán éktelen röhögés tört ki. Kiderült, hogy valami mézrum koktélt küldtem a lefolyóba, amit nem mosogatásra, hanem kóstolásra kaptam. Hát itt már ki kellett hoznom a mézest, mondom mutatok én nektek olyan koktélt, hogy nem sajnáljátok a másikat. Egyre jobb lett a hangulat, mikor megjelent Levi, hogy azonnal mennem kell vele, mert a szomszédban magyar-török buli van. A házba alig lehetett beférni, de a két-háromszoros többségű török hódoltság területén széles magyar jókedv uralkodott. Itt voltak a múltkori srácok, és Judit, aki egyetemi gyakorlaton van itt Kölnben, szintén Közgáz. Az az igazi mindenhonnan alkohol folyik és mindenki a zenét piszkálja és bögrében iszik és összevissza beszél és sorban áll a wcnél házibuli volt. Azt a kihívást állítottam magam elé, hogy unszimpatikus embert keresek, de egyenlőre nem sikerült. És semmi előítélet a törökökkel, az egyikkel Schopenhauert szidtuk, a másik mindenkiről hihetetlen jó rajzokat csinált, a harmadik a török-magyar közös szavakat szavalta. Így indultunk el a buliba, ami kb. 20 méterre volt a házamtól, és minden csütörtökön ide gyűlik össze a nép. Az első három szám német rap alatt majdnem befontam a hajam, de hálisten valaki leüthette a dj-t, és jött a dizsi. A kenyai fiú is megjelent, kukáslánynak hív, és aztán vele beszélgettem hajnalig két széken a tornácon. Az élet lényege a hakuna matata. És mi európaiak túlbonyolítunk mindent, és zavart csinálunk az agyunkba feleslegesen. Hát és hogy azzal a hatalmas fehér fogsorával mindig mosolyog, tényleg le merném fogadni, hogy ez még semin nem aggódott az életben. Unszimpi embert találni. A küldetés folytatódik. Hakuna matata!!!!!!!!!!!

Most megyek megnézem milyen németcsoportba kerültem. Csóóók, írjatok!!!!